2. A precíziós gazdálkodás jelentősége

 A precíziós gazdálkodás vagy precíziós mezőgazdaság kifejezés (angolul Precision Farming vagy Precision Agriculture) alatt kezdetben csak a szántóföldi növénytermesztést értették, jelenleg azonban már a kertészeti alkalmazásokat (Precision Horticulture, P. Viticulture), valamint a precíziós állattenyésztést (P. Livestock Farming) is magában foglalja. A precíziós állattartás a legfejlettebb technológiák felhasználásával olyan tartási, takarmányozási és menedzsmentrendszert valósít meg, mely a nagy létszámú telepeken lehetővé teszi az állatok egyedi gondozását, a problémák korai felismerését és hatékony megoldását [11].
A precíziós növénytermesztés a technikai eszközök fejlesztése eredményeként létrejött új technológiai rendszert jelenti, amely a növénytermesztés teljesen gépesített technológiáját egészíti ki a modern informatikai-, térinformatikai-, számítástechnikai-, mérő-ellenőrző berendezésekkel, azokkal egységes rendszert alkotva. Az új és gyorsan fejlődő módszer valójában nagyüzemi tömbösített táblaművelési mód, amely több kistábla egy menetben történő megmunkálását foglalja magában. A precíziós növénytermesztés akkor valósul meg teljes spektrumában, ha a következő elemek mindegyike kiépül:

• a műholdas navigációval támogatott talajmintavételre alapozott talajvizsgálat;
• a differenciált tápanyag-visszapótlás;
• hozamtérképek készítése;
• precíziós vetés;
• a differenciált növényvédelem [12].

A precíziós növénytermesztésen a táblábelüli eltérő technológia alkalmazásának fontos kelléke a térinformatika – a GPS (Global Positioning Systems) és a GIS (Geographical Informational Systems) alkalmazása – amely az utóbbi időben vonulhatott be a mezőgazdaságba, miután elterjedtek a nagyobb teljesítményű processzorokkal felszerelt és nagy adattároló kapacitással bíró lap-topok [13].
A precíziós növénytermesztés irányítási rendszere 5 folyamat egységeként működik:

• adatfelvételezés: a táblára, táblarészekre vonatkozó adatok mérése és rögzítése;
• adatgyűjtés és tárolás: az adott táblára, táblán belüli konkrét helyre vonatkozó adatok összegyűjtése;
• adatfeldolgozás: hasznos információk szolgáltatása a döntéshozatal számára;
• döntéshozatal: egyes műveletekre lebontott részletességgel határozza meg a termesztési technológiát, továbbá a talajművelés, a tápanyag-utánpótlás, a vetés és egyéb műveletek egyes részleteit, együtt a jellemző paraméterekkel és beállítási adatokkal;
• művelet elvégzése: a döntéshozatal eredményének gyakorlati megvalósítása.

Tamás (2002) megfogalmazásában a precíziós mezőgazdaság az információs társadalomnak a mezőgazdasági szakterületen való leképezése [14]. A precíziós gazdálkodás eszközrendszere magas műszaki, technológiai színvonalat képvisel, részét képezve a mezőgazdasági műszaki fejlesztésnek. Husti (2008) szerint ez olyan folyamatos, komplex, következetes és céltudatos innovációs tevékenység, amely mennyiségi és minőségi változásokat előidézve kihat a mezőgazdasági termelés alapelemeire (termőföldre, munkaerőre, termelési eszközökre és információkra), s eredményeként a termelés a korábbiaknál magasabb színvonalon, egyúttal hatékonyabban folytatható [15]. A hatékonyságot segíti az is, ha a precíziós technika egyik elemét – a valós idejű korrekciós jel hálózatot (Real Time Kinematic – RTK) – többféle szántóföldi műveletnél is alkalmazzák, ahogy a Vántus et al. (2015) által vizsgált gazdaságokban történik [16].
A precíziós gazdálkodás elterjedésére ösztönözhet azonban a magasabb jövedelmezőség reménye és a technológia bevezetését elősegítő támogatás [17, 18]. A mezőgazdaság fejlesztésének, a hatékonyság növekedésének alkalmazkodnia kell a fenntarthatósághoz [19]. A fenntarthatóság ösztönzi a természeti erőforrások racionális használatát, módosítja a földhasználatot. Takácsné et al., (2013) megállapították, hogy a precíziós gazdálkodás a növényvédő szer felhasználás racionalizálásának lehetséges eszköze. Megfelelő technikai hátteret (érzékelő eszköz, kijuttató eszköz) igényel [20]. Fontos a szakértelem (növény-egészségügyi) és a pontosság (kijuttatás precizitása). Az üzemi szintű eredményre gyakorolt hatása 0-40% költségmegtakarítás lehet, ami azonban együtt járhat akár 0-25% költségnövekedéssel, mert a kevesebb vegyszer felhasználás nem jelent minden esetben jövedelemnövekedést.
A precíziós gazdálkodással foglalkozó gazdaságokban a fajlagos jövedelmezőség szerény mértékű növekedése már megfigyelhető. A fajlagos költségek tekintetében vegyes a kép, mivel Magyarországon az alacsony inputfelhasználásról a precíziós művelési módra való áttérés feltételezi az input növelését (pl.: vetőmag) a hozamok emelése érdekében. A munkaerő-felhasználást a technológia bevezetése csökkentheti, de nem feltétlenül. A hozamok növelése és a termény minőségének javulása is jogos elvárás a gazdák részéről. A technológiát bevezető üzemek száma lassan, de folyamatosan nő, ezzel párhuzamosan bővül az alkalmazott technológiák köre is. Jelenleg a precíziós technológia felfutási szakaszában vagyunk [17].
A precíziós gazdálkodással – gyakran többletinput felhasználással, nagyon precíz gondolkodásmóddal, szigorú technológiai fegyelemmel – többletérték érhető el. A precíziós gazdálkodásra áttérő gazdák lesznek a hosszú távú nyertesek. De hogyan tudnak a bankok a gyors és sok változásra reagálni, az ügyfeleknek versenyképes ajánlatokat kínálni, beleértve a precíziós gazdálkodás példáját is? Miért is kerül szóba egy bank életében a precíziós gazdálkodás? Mert elkerülhetetlen: jó példaként szolgál az Egyesült Amerikai Államok, ahol kezdetben a termelők csupán 5%-a fogott bele a precíziós gazdálkodásba, de mára (15 év alatt) 80%-ra nőtt ez az arány. A végtermék mindig ugyanaz (például a gabona, mint tőzsdei termék), függetlenül attól, hogy hagyományos vagy precíziós gazdálkodással állítják elő. A kérdés csupán az, hogy a piac megfizeti-e azt a termelési módot, amit precíziós gazdálkodásnak hívunk. A tőzsdei árak nem igazolják vissza a precíziós gazdálkodás többletértékét. A precíziós gazdálkodásnál alacsonyabb üzemanyagköltségekkel, így csökkenő környezetterheléssel lehet számolni, de ezt ma nem feltétlenül fizeti meg a vevő vagy az árutőzsde. A hatékony, versenyképes termelésé a jövő, mert akkor boldogul a termelő, ha az egy hektárról betakarítható termésmennyisége folyamatosan nő, változatlan vagy csökkenő fajlagos ráfordítás mellett. A pénzügyi- és kockázatkezelők a számok bűvöletében élnek a mérlegek elemzésénél, ugyanakkor fontos szempont a naturáliák figyelembe vétele is, vagyis az, hogy milyen termelési adottságok és felszereltség (például géppark) mellett, milyen vevőkörrel és hány aranykoronás termőföldön gazdálkodik a vállalkozás. Ez más megközelítés, mint a „tisztán” könyvelői szemlélet. Hosszabb távon azok a gazdálkodók lesznek a nyertesek, akik elindulnak a precíziós gazdálkodás útján.
Egy másik agrárpolitikai probléma a földárak szerepe a földhasználattal kapcsolatos döntések meghozatalában. A magas földárak növelik a mezőgazdasági termelés tőkeköltségeit, ami ahhoz járul hozzá, hogy magasabb fajlagos termelési érték szükséges a növekvő fajlagos költségek fedezéséhez. A gazdák ezt többnyire úgy érik el, hogy egyre intenzívebb termelési eljárásokat alkalmaznak, ez azonban a föld minőségének a romlásához, annak kizsarolásához vezet(het). A magyar mezőgazdaság versenyképességének egyik kulcstényezője, hogy milyen hatékonyan képes felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásait, illetve, hogy a rendelkezésre álló erőforrások színvonala (úgy mennyiségi, mint minőségi értelemben) hogyan viszonyul a versenytársakéhoz [21]. A versenyképesség a hatékonyság egyik feltétele, a hatékonyság pedig képzett munkaerőt igényel, a vidéki munkanélküliek viszont általában alacsony képzettségűek, foglalkoztatásuk tehát sem a versenyképes iparban, sem a versenyképes mezőgazdaságban nem járható út. Magyarországon a mezőgazdasági foglalkoztatottak iskolai végzettsége jelentősen elmarad a többi nemzetgazdasági ág foglalkoztatottainak végzettségétől és az EU átlagától is [22]. Az agrárvégzettséggel rendelkezők jelentős része nem a szakmájában dolgozik, az agrár képzési terület népszerűsége csökken, kevésbé vonzó az agrárszektor, ugyanakkor ez nem feltétlenül jelenti a mezőgazdasághoz való kötődés csökkenését [23]. A versenyképesség javítása komolyabb feladat, mint a támogatások kiharcolása, ugyanis a tradicionális mennyiségi megközelítés helyett a piacra termelés és a jövedelem-centrikusság lesz meghatározó. A mezőgazdaság hatékony pályára állításához, főleg a magyar földpiacon megjelenő külföldi versenytársakkal szemben felveendő versenyhez elengedhetetlen azonban az ágazat teljes körét, vagyis a különböző méretű üzemeket (különösen belföldi tulajdonban állókat) hiteltőkével ellátni képes bankrendszer kialakítása [24].
Udovecz et al. (2012) szerint a nyertes vállalkozások paraméterei: a nyertes vállalkozások a vesztesekhez képest nagyobb földterületen gazdálkodnak, és elsősorban a szántóföldi növénytermesztésre koncentrálnak, azon belül is a négy slágernövény (búza, kukorica, napraforgó, repce) termesztésére [25]. Az állattartók között azok a nyertesek, akik a szükséges takarmányt saját maguk termelik meg. A tanulmány talán legfontosabb tanulsága az, hogy olyan szakembereket kell alkalmazni a vállalkozás minden szintjén, akik korszerű ismeretekkel és üzleti kapcsolatokkal, valamint megfelelő hozzáállással rendelkeznek. Ez első látásra növelni fogja kiadásainkat, de hosszú távon a hozzáadott értékét megtermeli.
A precíziós gazdálkodásra főként azért térnek át a gazdaságok, hogy így képesek tehermentesíteni a dolgozókat. Ugyanakkor az emberi munkaerőt nem lehet kiváltani robottraktorokkal, inkább minőségi cserére lesz szükség a munkavállalók terén ahhoz, hogy kezelni tudják az új eszközöket. A technológia alkalmazásával kapcsolatban a generációs feszültségek okozzák a legnagyobb problémát. Az elkövetkező években a mezőgazdaság lesz az egyik olyan szektor, ahol a legnagyobb technológiai változás fog történni. A lényeg, hogy a gazdálkodók egy iratot csak egyszer fogjanak meg, mialatt a rendszer a háttérben teszi a dolgát. Száz százalékosan soha nem lehet majd kizárni az embert a mezőgazdasági munkákból, illetve nem lehet majd minden munkát robotokkal helyettesíteni.

A precíziós technológia alkalmazását a közgazdasági érvek mellett más tényezők is indokolhatják, elsődlegesen a környezetterhelés csökkentésében betöltött szerepére kell itt utalni. A termelői motivációk között ez a szempont kevésbé jelenik meg, mint az ökológiai gazdálkodásra való átállás esetében. Takácsné György (2003) szerint a fejlett mezőgazdaságú országokban kiemelt helyet kap a fenntartható mezőgazdaságban a precíziós gazdálkodás [26]. Ennek ellenére meg kell vizsgálni, milyen feltételrendszer mellett jelent ez közgazdasági értelemben is valós alternatívát. Mivel a kapcsolódó többletberuházás, az alapvetően magas intenzitású termelés magas szakértelmet és precizitást követel, kockázata – a korábban ismertetetteknek megfelelően – magas, a termelő által közvetlenül nem ismert és nem befolyásolható tényezőtől függ, csak és kizárólag „filozófiai” indíttatásból a termelők nem térnek át a precíziós gazdálkodásra.
A precíziós gazdálkodás rendszerének legnagyobb korlátja az ember. A támogatás ösztönzése e területen kevésbé jellemző, mint például a gépberuházásoknál, ezért fontos lenne a kormány és az Európai Unió szerepe a téma népszerűsítésében, ugyanakkor a szolgáltatóknak és a forgalmazóknak is komoly felelősségük van ebben. Magyarországon ma az 5,3 millió hektár mezőgazdaságilag hasznosított területből mintegy 2 millió hektárt művelnek olyan eszközökkel, amelyek valamilyen navigációra képesek. Nagy hiányosságai vannak azonban a precíziós gazdálkodás képzésének, de a legnagyobb gondot az jelenti, hogy ahol van is képzés, nincs általános tanterv, amely alapján a fiatalok tanulhatnának.
A mezőgazdasági munkaerő nagy része fél a technológia fejlesztésétől, nem beszélve a robotokról, holott ez kihívással is együtt jár, vagyis a robotok egyben lehetőséget is jelentenek. Nem lehet más a cél, mint hogy a robotforradalomból a munkaerő győztesen kerüljön ki. Továbbá örülni kell annak, hogy a gépek felszabadítják a munkaerőt a nehéz és fárasztó munkafolyamatok alól, miközben értéket hoznak létre. Az automatizáció kezdetben a rutin jellegű munkát fogja nagyobb arányban érinteni, így a mezőgazdasági munkahelyeket is. A szegényebb országok Magyarországnál is sokkal nagyobb mértékben versenyeznek az alacsony bérekkel a világpiacon, amelyekkel átmenetileg eredményesen lehet versenyezni a magasabb bérek ellen, de a robotok ellen már nem. Az alacsonyabb hozzáadott értékű termelésről célszerű átállni a magasabb hozzáadott értékű termékek előállítására, ami több innovációt, új termékek és szolgáltatások kifejlesztését jelenti, vagy olyan iparágak létrejöttét, ahol az interperszonális készségek dominálnak.
A kormányok mellett a cégeknek, a vállalkozóknak és az egyéneknek is felelőssége van abban, hogy alkalmazkodjunk az automatizációhoz. A munkaerő termelékenységét indokolt növelni, tehát olyan képességeket kell fejleszteni, amelyekkel a robotok még nem rendelkeznek, vagy rosszabbak ebben. Emiatt a vállalatok is magasabb bért tudnak fizetni az ilyen képességekért, de ez olyan színvonalú oktatást feltételez, ami értékessé teszi a munkavállalókat a munkaerőpiacon. Elsősorban a kormányok felelőssége az oktatás átalakítása, azaz nagyobb mértékben helyezze előtérbe a kreatív képességek (kompetencia) elsajátítását, és egyre kevésbé szóljon a lexikális ismeret bemagolásáról. Ez minőségi átalakulást jelent, sőt a vállalatoknak is teljesen át kell alakítaniuk a képzési programjaikat, de a munkavállalóknak is tenni kell majd azért, hogy alkalmazkodni tudjanak ehhez a folyamathoz. Az automatizáció a munkahét lerövidülését is elősegíti, hiszen az emberek gazdagabbak lesznek, miközben az alapvető javak ára csökken majd, így hosszú távon egyre többen akarnak majd kevesebbet dolgozni.
Számos gazdálkodó azonban még mindig tart az új technológiával működő eszközök használatától, pedig a jövőben megkerülhetetlen lesz az informatika alkalmazása az élelmiszergazdaságban. A precíziós gazdálkodás használatával átfedés- és kihagyásmentes megoldásokat lehet teremteni, a rendszer pedig akkor jó, ha minden termesztett növénynél nagy felületen tudjuk alkalmazni. A magyarországi felhasználás egyik csoportját az automata kormányzás képviseli, amely lehetővé teszi az egyenes nyomvonalon történő munkavégzést, az éjszakai munkavégzést, valamint az automata táblavégi fordulókat. Az automata kormányzással 4-5 százalékos megtakarítást képesek elérni a gazdálkodók. Az új traktoreladások nagy része már automata kormánnyal történik, ezen kívül, intelligens funkcióval felszerelt vetőgép is növekvő arányt mutatnak. A precíziós gazdálkodás használatának másik csoportját az adatgyűjtés, az adatfeldolgozás és a döntéshozatal során használt eszközök jelentik Magyarországon, ilyen a differenciált inputanyag kijuttatás, a hozamtérképezés, az ajánlott technológiák beépítése (például a sor-sorköz megkülönböztetése).
A digitalizáció és a big data (adatbányászat) összefüggése a mezőgazdasággal
A „big data” fogalma alatt azt a komplex technológiai környezetet (szoftvert, hardvert, hálózati modelleket) értjük, amely lehetővé teszi olyan adatállományok feldolgozását, amelyek annyira nagyméretűek és annyira komplexek, hogy feldolgozásuk a meglévő adatbázis-menedzsment eszközökkel jelentős nehézségekbe ütközik. Leegyszerűsítve a „Big data” mint fogalom, a nagyon nagy mennyiségű, nagyon nagy sebességgel változó, és nagyon változatos adatok feldolgozásáról szól. A „Big data” nem egy konkrét technológia, hanem régi bevált, és új technológiák szintézise. Ezek a technológiák együttesen képesek biztosítani hatalmas mennyiségű, változatos adatnak elfogadható idő alatti feldolgozását és kezelését.
A hazai mezőgazdaság eddigi legnagyobb technológiai ugrását az 1970-es években élte meg, az amerikai nagyüzemi technológiai láncok és a hozzá kapcsolódó tudás megvételével. Akkor a világszínvonalú technológia segítségével közel kétszeresére sikerült növelni a termelés volumenét és minőségét. Ma hasonló lehetőség előtt állunk, de most nem a gépi technológia fejlesztésével érhetünk el sikereket, hanem az infokommunikációs eszközök fejlesztésével, elterjesztésével és a hozzá kapcsolódó tudás termelői szintre történő kijuttatásával. Az informatikai eszközök és alkalmazások a termelés volumenének bővítésében, a minőség javításában és a hatékony termelésben támogatják a gazdálkodókat, valamint az élelmiszerfogyasztók által történő ellenőrizhetőség lehetőségét és a környezeti fenntarthatóság elősegítését is támogatják. Az ágazati szintű hatékonyságnövelés érdekében fontos, hogy a szolgáltatást nyújtó alkalmazások képesek legyenek egymással automatikusan kommunikálni, együttműködni, hogy a humán beavatkozás minimális legyen.
A hatékonyság, az egyes termékpályák jövedelmének és profitjának növekedése számos tényezőtől függ, de egyik meghatározó eszköze a termelés, a termelési környezet pontos, adatszerű megismerése, adatok gyűjtése, adatbázisok építése, automatikus beavatkozásokat és döntéseket támogató alkalmazások fejlesztése és mindezen eszközök integrálása. A hazai agrárágazat informatikai fejlesztéséből származó gazdasági előnyök jelenleg kihasználatlanok. A meglévő fejlesztések szigetszerűen működnek, azokat emberek kötik össze, jelentős adat- és adat minőség vesztést eredményezve. A támogatásokkal vásárolt technológiák alapfelszereltségébe tartoznak az „intelligenciát” biztosító eszközök, azok azonban csak megfelelő integráltsággal biztosítanak valódi gazdasági előnyt [27].
A költségcsökkentés mellett fontos szempont a piaci adatok, információk alapján a jövedelem növekedése is. A termékpályák finanszírozói a fogyasztók, akik elvárásaikkal, döntéseikkel meghatározzák a termékpályákon elérhető összes jövedelmet. Az informatika az adatbázisokon és elemzéseken keresztül képes összekapcsolni a fogyasztókat a termelőkkel a leghosszabb termékpályákon is. Az informatikai eszközök, megoldások, alkalmazások, szolgáltatások rendelkezésre állnak [28]. A világban számos működő, alkalmazási tapasztalatokkal rendelkező példával találkozhatunk. A hazai informatikai cégek rendelkeznek a szükséges megoldásokkal. Erősnek mondható az agrárinformatika területén végzett kutatás, fejlesztési tevékenység is. Az ágazatban az informatika felhasználása a termelésre összpontosít sok szigetszerű megoldással, ami csak minimális költségcsökkentést eredményez, de nem járul hozzá az ágazat hatékonyságának növekedéséhez.
A hazai mezőgazdaságban az informatikai megoldások terjedésének legfőbb gátja a humánerőforrás felkészületlensége, készségei és attitűdje. A mezőgazdasági üzemek számát figyelembe véve 3000 informatikát és a mezőgazdasági folyamatokat egyaránt ismerő, az alkalmazásokat tervező, üzemeltető, a felhasználókat oktató és tanácsadást nyújtó szakember hiányzik ma az ágazatból. További gátat jelent a támogatáspolitika, amely az agrárinformatikai innovációt, a meglévő termékek elterjesztését, valamint a szükséges képzést és tanácsadást nem tekinti prioritásnak. Sem a Vidékfejlesztési Program (VP), sem a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP), sem hazai források nem támogatják a termelők szükséges fejlesztését, attitűdváltását, sem az alkalmazások, szolgáltatások fejlesztését és elterjedését. Nem optimális a szabályozási környezet sem, amely nem veszi figyelembe az új technológiák megjelenését, azok gazdasági hatását, így jelentősen nehezítik például a nemzeti adatvagyonhoz üzleti céllal való hozzáférést, valamint a drónok termelési célú alkalmazását.
Az alkalmazói oldal többsége jelenleg nem rendelkezik megfelelő képességekkel és készségekkel az informatikai rendszerek felhasználó szintű alkalmazására. Csak igen kis mértékben merül fel az igény új rendszerek beszerzésére, alkalmazására. A képességek és készségek hiánya a tanácsadói hálózatokat is jellemzi, így az innovációs termékpálya nem ér el a termelői szintig. Meg kell említeni, hogy a termelők felé szolgáltató állami és kamarai szervezetek vezetőinek, döntéshozóinak többsége sem ismeri a rendelkezésre álló lehetőségeket. A szabályozás nem veszi figyelembe a technológia fejlődését, alkalmazási lehetőségeit és azok versenyelőnyét. Az online ügyintézés, az elektronikus azonosítás, az adatok többszöri bekérése, az adatok megosztásának hiánya (pl. Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer – MEPAR), a drónok használatának korlátozása mind olyan terület, amely erőforrásokat von el a termelői szintről, vagy a lehetséges előnyök elérését korlátozza.
A szabályozás területén fel kell oldani a nemzeti adatvagyonhoz történő hozzáférés korlátozását, megfelelő jogosultság kezelés és az előállító szakmai szervezetek megfelelő állami finanszírozása mellett. A termelők részére prioritást élvező adatokhoz (időjárás, növényvédelem, térképészet, piaci, támogatási, stb.) való hozzáférés a termelői döntéshozás minőségének javítását szolgálja, így közvetlen hatékonyságnövelő eszköz, az ilyen adatokat előállító szervek állami finanszírozása pedig egyfajta termelői támogatásként fogható fel. A támogatási rendszer nem kezeli prioritásként sem az informatikai fejlesztést és terjesztést, sem a szükséges humánerőforrás fejlesztések támogatását. A támogatások szükségesek lennének a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokkal szemben felhalmozott hátrányok csökkentésére. Az agrárinformatikai alkalmazások és eszközök fejlesztését és beszerzését integráltan kell támogatni GINOP és VP forrásokból. Biztosítani kell, akár külön agrárinformatikai program indításával, a két forrás merev lehatárolásából származó problémák feloldását.

3. Következtetések, javaslatok

A mezőgazdaság számára a precíziós gazdálkodás jelentheti a jövőt, hiszen egyszerre járhat a jövedelmek növelésével és a környezetterhelés mérséklésével. A precíziós gazdálkodás statisztikailag igazolható többletet termel hozamban, bevételben, eredményben, de nem azonnal. A többletjövedelem potenciál 20-50% között várható. A technológia bevezetése a gazdák részéről hajlandóságot is igényel a változásra a 2-3 évi tudásigényes tanulás mellett. Fontos szempont a magas jövedelemtámogatás és „olcsó” beruházás (alacsony kamat) időszakát kihasználni a tanulásra és tapasztalatszerzésre. Ugyanakkor még számos akadálya van a precíziós gazdálkodás elterjedésének. Ilyen például a magas beruházási költség, a technológia bevezetéséhez szükséges többletráfordítás megfelelő finanszírozási lehetőségek, vagy az elérhető szaktanácsadás hiánya. A magyar piacon még alig érezhető a szerepük, de a nemzetközi trendeknek megfelelően egyre elterjedtebb, hogy IT rendszereket, hardvereket, hardver+szoftver egységben céleszközöket, komplex üzleti értéket képviselő informatikai megoldásokat finanszíroznak [29].
A precíziós növénytermesztést alkalmazó termelők számának növekedése az utóbbi két-három évben felgyorsult. A technológia alapvetően drága, még nem elterjedt, sőt a gazdák a fokozatosság elvét követve csupán néhány technológiai elemet használnak, ráadásul az óvatosság jegyében mezőgazdasági területük csak egy részére terjed ki. A gazdaságoknak tehát meg kell tanulni a korábbinál precízebben gazdálkodni, nem csak a termőföldön, hanem fejben is. Túllépve az agrárszakmai elvárásokon, a pénzügyi finanszírozó szempontjából a precíziós gazdálkodás nem állhat meg a termés betakarításánál, átvitt értelemben ugyanilyen precíziós gondolkodásra van szükség a vállalkozás működtetésének minden területén, azaz ezeknek a vállalkozásoknak humán, agrárszakmai és pénzügyi szempontból is „precíziósan” kell működnie.
A precíziós gazdálkodás kialakulásától számítva nagy utat tett meg odáig, hogy a jelenlegi szintre eljusson, de tény az is, hogy van továbbfejlődési lehetőség. Az információn alapuló gazdálkodás, a high-tech gazdálkodás vagy smart farming egyre több helyen terjed a világban [30]. A fejlesztések azonban nem állnak meg, hanem befolyásolják, formálják a jövő mezőgazdaságát.

Hivatkozások

[1] Peszeki Z. (2001) A magyar mezőgazdaság technikai erőforrásainak vizsgálata a 90-es években, PhD értekezés, Szent István Egyetem, Gödöllő.
International Journal of Engineering and Management Sciences (IJEMS) Vol. 3. (2018). No. 1
DOI: 10.21791/IJEMS.2018.1.15.
145
[2] Németi L. (2003) A magyar agrárgazdaság az ezredfordulón, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
[3] Tóth R. – Daróczi M. (2013) A növénytermesztés gépesítés fejlesztésének tendenciái. Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka. XVIII. Kolozsvár, pp. 415-418.
[4] Mesterházy P. Á. (2016) A helyspecifikus növénytermesztés létjogosultsága. Precíziós Gazdálkodás. Digitalizáció innen és túl. Opal Media és Kommunikációs Bt. Budapest.
[5] Herdon M. – Botos Sz. – Várallyai L. (2015) Decreasing the Digital Divide by Increasing E-Innovation and E-Readiness Abilities in Agriculture and Rural Areas In: International Journal of Agricultural And Environmental Information Systems, 6./1. pp. 1-18.
[6] Hágen I. Zs. – Kondorosi F.-né (2012) Az agrárvállalkozások stabilizálása controlllinggal. A Controller, 8. pp. 15-19.
[7] Kiss Zs. – Máté D. (2016) Frissdiplomások foglalkoztathatósága vállalati szemszögből, avagy mit preferálnak a munkaadók? In: TAYLOR: Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Folyóirat: A Virtuális Intézet Közép- Európa Kutatására Közleményei. 8/2. pp. 11-18.
[8] Máté D. – Darabos É. (2017) Measuring the Accuracy of Self-assessment Among Undergraduate Students in Higher Education to Enhance Competitiveness In: Journal of Competetiveness, 7/2. pp. 78-92.
[9] Herdon M. – Várallyai L. – Péntek Á. (2012) Digital business ecosystem prototyping for SMEs In: Journal of Systems And Information Technology, 14/4. pp. 286-301.
[10] Kovács T. – Várallyai L. – Nagy K. – Szilágyi R. (2017) Development of Farm simulation application, an example for gamification in higher education. Agrárinformatika/Journal of agricultural informatics. 8/2. pp. 12-21.
[11] Tóth T. – Halas V. (2016) Precíziós takarmányozás gyakorlata. Digitalizáció innen és túl. Opal Media és Kommunikációs Bt. Budapest.
[12] Takácsné György K. (2011) A precíziós növénytermelés közgazdasági összefüggései, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest.
[13] Lénárt Cs. – Tomor T. (2007) A műholdas helymeghatározás (GPS) és a térinformatika (GIS) alkalmazása a mezőgazdaságban, In: Magyar Gazda Európában. RAABE Kiadó, Budapest.
[14] Tamás J. (2002) Precíziós mezőgazdaság, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. Budapest,
[15] Husti I. (2008): Az innováció es a műszaki fejlesztés kapcsolatrendszere a mezőgazdaságban. In: Takács I. (szerk.): Műszaki fejlesztési támogatások közgazdasági hatékonysága mérése. Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő.
[16] A. Vántus – Z. Hagymássy – N. Csatári (2015) Climate change from the aspect of crop producing farms In: Növénytermelés. 64/2. pp. 233-240.
[17] Kemény G. – Lámfalusi I. – Molnár A. (2017): A precíziós szántóföldi növénytermesztés összehasonlító vizsgálata. Agrárgazdasági Kutató Intézet. Budapest.
[18] Tégla Zs. – Hágen I. Zs. – Holló E. – Takácsné György K. (2012) Adoption of logistic principles in woody-biomass energy clusters. Shaping Europe 2020: socio – economic challenges Pro Global science association 2nd International Symposium, Bucharest. pp. 1–7.
[19] Szűcs I. – Farkasné Fekete M. (2008) A hatékonyság, mint rendező elv, hatékonyság a mezőgazdaságban, Agroinform Kiadó, Budapest.
[20] Takácsné György K. – Lencsés E. – Takács I. (2013) Economic benefits of precision weed control and why its uptake is so slow. In: Studies in Agricultural Economics, 1. pp. 40-46
[21] Kapronczai I. (2014) Agrárgazdaságunk jelene és jövője In: Gazdálkodás, 58/2. pp. 97-119.
[22] Popp J. (2014) Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban In: Gazdálkodás, 58/2. pp. 173-184.
[23] Dajnoki K. – Kun A. I. (2016) Frissdiplomások foglalkoztatásának jellemzői az agrárgazdaságban In: Gazdálkodás, 60/4. pp. 289-304.
[24] Lentner Cs. (2014) Magyar mezőgazdaság a pénzügypolitika csapdájában: A mezőgazdaság európai uniós támogatási rendszerének kritikája. Heller Évkönyv, pp. 247-261.
[25] Udovecz G. – Pesti Cs. – Keszthelyi Sz. (2012) Nyertes és vesztes gazdaságok Magyarországon In: Gazdálkodás, 56/5. pp. 387-397.
[26] Takácsné György K. (2003) Precíziós növénytermelés növényvédőszer használatának gazdasági hatásai In: Gazdálkodás, 54./4. pp. 368-375.
[27] Popp J. – Fazakas P. – Hollósi D. – Oláh J. (2017) A versenyképes mezőgazdaság, a földár és a föld jövedelemtermelő képesség összefüggései In: Gazdálkodás, 6/61. pp. 491-504.
[28] Füzesi I. – Lengyel P. – Csobán K. – Szilágyi R. (2016) Analysis of ICT Support in Hungarian Meat Sector In: Agrárinformatika / Journal Of Agricultural Informatics. 7/2. pp. 60-69.
[29] Darabos É. – Rózsa A. (2015) A lízing, mint hosszú távú eszközfinanszírozás sajátosságai Magyarországon. International Journal of Engineering and Management Sciences (IJEMS). 2/1-2.
[30] Milics G. (2016) Precíziós gazdálkodás: az adattól a tudásig és a döntéshozatalig. Precíziós Gazdálkodás. Digitalizáció innen és túl. Opal Media és Kommunikációs Bt. Budapest.